A Madárpók

Miért madárpók?

A madárpókok, mint terráriumi állatok, egyre nagyobb szerepet kapnak a hobby állatok körében. Egy átlagos terrarista tulajdonképpen sohasem gondol arra, hogy madárpókot tartson az otthonában, mert széles körben elterjedtek a médiákban, filmprodukciókban a madárpókokkal kapcsolatos horror jelenetek. Ezek a filmek óriási méretű, halálos csípésű pókokról szólnak, amelyek minden élőlényt fenyegetnek és megölnek a földön, melyek az útjukban állnak. Ezek a jelentek nagymértékben befolyásolják az embereket. Ezért a madárpókok nevelése, tartása mindig problémát okoz a lakótársakkal szemben.

Az totális tévhit, hogy minden nagyobb pókot veszélyes és agresszív állatnak tartanak, mivel a legtöbb madárpók nagyon békés és csendes lakótárs. Szemléljük meg a madárpókokat más szemmel! Nézzük meg, hogy egy-két faj milyen csodálatosan szép színezettel kápráztatja el tulajdonosait, vizuálisan mennyivel vonzóbban más hobby állatoknál. Ezek a szőrős állatok egyre közkedveltebbek, mert nem csak szépek, hanem könnyen kezelhetők és tarthatók.

A földön körülbelül 39.882 pókfaj él, ebből több mint 903 faj a madárpók. Ez a könyv természetesen csak egy részét mutatja be ennek a 903 madárpók fajnak. A madárpókok tartása - amelyeket a származási helyükről importálnak - még nem jelenti minden esetben azt, hogy teljesen kipusztítják az ottani állományt. A terraristák közreműködésének köszönhetően több madárpókfaj menekült meg a teljes kipusztulástól. A biotópok elpusztítása oda vezet, hogy a származási helyükön élő madárpókoknak csökken az élettere, mely hatással van e fajok létszámára is.

A terraristák által tenyésztett madárpókok nagyságrendje miatt csökken a vadon befogott példányok száma. Egyre több faj utántenyésztett példányaival találkozhatunk a kereskedelemben. Ha vásárláskor fiatal pókot részesítünk előnyben egy kifejlődött, kiszínesedett, attraktív példánnyal szemben, akkor az olcsóbb ár mellett a kis pókok kifejlődésének megfigyelése is kárpótol minket a várakozási időért.

Azért jó vásárláskor előnyben részesíteni a fiatal utántenyésztett példányokat, mert ez a pók tartásánál nekünk is tanulságos.

Mielőbb madárpók vásárlása mellett döntünk, jól fontoljuk meg a kérdést, mert a pókok több éven keresztül igénylik a megfelelő gondoskodást. A madárpók egész életében gondoskodnunk kell a megfelelő terráriumi körülményekről.

Noha egy madárpók természetesen nem olyan igénye, mint egy kutya vagy egy macska, mégis élete végéit csak tőlünk függ. Eleséget, vizet, rendszeres ápolást kell biztosítani neki. A pók fogságban teljesen ki van szolgáltatva nekünk, és ezt gondosan fontoljuk meg.

A terrárium

A madárpókok megfelelő elhelyezéséhez az igényeit kielégítő terráriumot biztosítsunk.

A talajon lakó pókok a természetben üregeket ásnak, amelyeket növekedésük folyamán egyre jobban kitágítanak. A nőstény madárpókok csak ritkán hagyják el az üreget. Lesben állnak a bejárat közelében és az arra járó eleséget megtámadják.

A nőstény a hímet csak párzáskor engedi az üregébe. Abban az esetben, ha a párzás után a hím az üreget nem tudja kellően gyorsan elhagyni, könnyen a nőstény tápláléka lehet. E szokás miatt kell a nőstényt többnyire külön tartani a hímtől.

A madárpókok nagyon ügyesen ki tudnak szökni és ezért minden terráriumot - magától értetődően - megfelelően, biztonságosan kell zárni. A madárpókokat általában egyenként tartják. Ezt a szabályt csak akkor szegik meg, ha a nőstényt pároztatni akarják a hímmel. Ha kettő vagy több madárpókot közösen tartunk, kedvező körülményt biztosítunk nekik arra, hogy egymással harcolva megöljék a másikat. E miatt a magatartás miatt a terraristának nem szabad kegyetlennek lennie, különítse el a pókokat.

Magától érthetődően lehetőség van arra, hogy nagyobb terráriumot kisebb részekre osztva megfelelő környezetet biztosítsunk egy- egy pók számára. De ez elég nagy terület legyen és egyik madárpók se tudjon a másik részbe átjutni. Ennél a megoldásnál lehetőség van arra, hogy közös fűtővel csak egy helyen kell biztosítanunk a megfelelő hőfokot.

A terrárium berendezésénél ügyeljünk arra, hogy legyenek magasabb, illetve kisebb tárgyak, így mutatósabb. A talaj tőzeg, kókoszrost, homok és ezek egyvelegéből állhat. Sok faj a talajba lakóüreget ás. Arra is legyünk figyelemmel, hogy a terráriumra ne süssön erősen rá a napfény, mert a túl éles fény irritálja a madárpókot.

A madárpóknak 8 szeme van. Valószínű, hogy négy szeme nappal lát jól és a másik négy szeme este. A legtöbb madárpók a fény elől elhúzódik egy általa ásott búvóhelyre, vagy elvonul egy sötét sarokba, és azt veszi birtokba.

A legtöbb madárpók faj kedveli a növényeket a terráriumban. Ha a növényeket vízzel bespricceljük, a levelekre rakódott harmatcseppekből a pókok szívesen isznak.

A madárpók terráriumának nem kell mindig kis, egyszerű, üveglapokból állnia. Felépíthetjük úgy, hogy az oldalfalait falapokkal beburkoljuk. Így jobban beilleszkedik a lakótérbe is és a szép terrárium több élvezetet nyújt a szemlélődőnek.

Az említett talaj mellett jó a madárpók részére az úgynevezett vermikulit is. Arra is figyeljünk a terrárium gondozásánál, hogy a talajt mindig nedvesen tartsuk, semmi esetre se hagyjuk kiszáradni. Természetesen óvakodnunk kell a túlöntözéstől is. Javasoljuk föld nedvesség tartalmának folyamatos ellenőrzését.

Ha pókunk faja nem kíván speciális talajalap magasságot, úgy a 6-12 cm-es talajmagasság az ideális.

Kialakíthatunk retekhelyet is félbe vágott, megfelelő magasságú virágcserép segítségével, ezt általában szívesen elfogadja, és hamar igénybe veszi. A lomb, moha és gyökérdarabok a madárpókoknak ideális búvóhelyéül szolgálnak. Egy ilyen jól berendezett terráriumban ezek az állatok valóban jól érzik magukat. Innen sem hiányozhat azonban egy tálka friss víz. A madárpókok néha egyszerűen befonják hálójukkal berendezési tárgyakat.

Az új szállást azonban nem fogadja el minden pók. Hajlamosak a terráriumokat átalakítani, átrendezni és nem mindig az ápolójuk ízlése szerint. A pókoknak létszükségletet jelentő vizet ajánlatos kis tálak segítségével megoldani, melyeket helyezzünk be a terráriumba. A madárpókok terráriumába azonban a növények beültetése nem problémamentes, lehetséges, hogy azokat kiássák.

Díszítéshez használjunk inkább élethű műnövényeket, jól hatnak a terráriumban. Semmi esetre sem szabad kaktuszféléket a terráriumba rakni, mert baleset történhet, a tüskéktől a pókok megsebesülhetnek.

Díszíthetjük a talajon lakó madárpókok terráriumát úgy, hogy megfelelő vastag földrétegre szép gyökereket, dekoratív köveket, félbevágott virágcserepet, néhány mohacsomót és műnövényeket rakunk.

A fán lakó fajoknak magasabb terráriumra van szükségük, mint a talajon lakóknak. 35-40 cm magas terrárium már megfelelő részükre és nem kell olyan magas talajréteg sem. Az ágakat, gyökereket, parafakérget úgy kell felállítani, hogy stabil zugot képezzenek, amelyben a madárpók csőszerű hálót tud építeni.

Ez a háló nagyon vastag és igen hosszú életű. Ebbe a hálóba rakja le a kokont és itt vannak a kis pókok addig, míg elérnek egy bizonyos nagyságot, és gondoskodni tudnak magukról.

A fán lakó pókoknak nem szükséges feltétlenül vizestál, mert előnybe részesítik, ha a fonalakat és a gyökereket folyamatosan, rendszeresen belocsoljuk vízzel. Ezen a természetes úton hozzájuthatnak a szükséges nedvességhez.

Ezeknek a fán lakó madárpók fajoknak nagyon szép zárt terrárium építhető, amiben jól érzik magukat.

A terrárium fűtése

A madárpók terrárium fűtéséről hosszú ideje vitatkoznak a madárpók tartók. A madárpókok testhőmérsékletüket nem maguk szabályozzák, mint - például - ahogy azt az emlősök teszik. Ezért ideális környezeti hőmérsékletet szükséges részükre ahhoz, hogy jól érezzék magukat. 20-25 oC közötti hőmérséklet tekinthető ideálisnak, azonban inkább a 25 oC körüli hőmérsékletet részesítsük előnybe.

Néhány madárpókfaj - a klimatikus viszonyok miatt - természetes körülmények között pár hónapos pihenőt tart, d van olyan faj is, amely téli álmot alszik. Egy otthoni kis terráriumban nehezen tudjuk utánozni az élőhelyükön megszokott klímát.

Azok a specialisták, akik pókjaikat tenyészteni akarják, figyelembe veszik a természetben megszokott életritmust és ennek megfelelően tartják pókjaikat. A természetben lévő nappal - éjszaka változását a terráriumban is utánozni tudjuk.

Nem kell az egész terráriumot teljesen fűtenünk, hanem csak egy részét, így a madárpókok - igényeik szerint - a szükségleteik szerinti - melegebb vagy, illetve hidegebb helyen fognak tartózkodni.

A 25 oC hőmérséklet eléréséhez használhatunk izzót vagy fűtőkábelt. Az izzó watt-számánál vegyük figyelembe a terrárium nagyságát, hogy a hőmérséklet ne legyen túl nagy. A 25-30 cm nagyságú, kocka alakú terráriumnál egy 25 W-os izzó teljesen elegendő. A fűtőkábel watt számának kiszámítása valamivel nehezebb, de a legkisebb 50 W teljesítményű, melyet betervezhetünk, mert valamivel csekélyebb a fűtőkábel hatásfoka. Természetesen az is előfordulhat, hogy a fűtőkábel túlmelegíti a terráriumot, ezért építsünk be egy idő- vagy hőfokkapcsolót.

Először üzem közben próbáljuk ki a fűtőnket és csak megfelelő működésnél rakjuk be a pókot a terráriumba. Így teljesen automatikusan tudjuk tartani a terrárium hőfokát. A fűtőpárnát a terrárium talaja alá szokták rakni, de ez nem ajánlott a talajon lakó madárpókoknál. Könnyen kiszáradhat a talaj, így a pók nem tud leásni és a meleg miatt sem tud ott tartózkodni.

A fűtőpárna, mint hőforrás, kizárólag a fán lakó madárpókoknak ajánlható, mert ezek nem ássák a földbe magukat. A behelyezett fűtőpárna elpárologtatja a talaj nedvességét, kiszárítja a földet. Ezt vegyük figyelembe és folyamatosan tartsuk nedvesen a terráriumot. Az úgynevezett függesztett kerámia fűtőtest is - szintén, mint az izzókörte, nem ajánlható a fán lakó pókoknak, mert megsérülhetnek, sőt, szövedéküket hozzá erősíthetik a fűtőhöz. A talajon lakó madárpókoknál sem veszélytelen a kerámiafűtő. A legsikeresebb megoldás madárpók terrárium fűtéséhez talán a fűtőkábel. A fán lakó fajoknál rakhatjuk a talajba, míg a talajon lakóknál a külső falra erősíthetjük.

Több terrárium esetében igen gazdaságos módszer lehet a térfűtés. A 22-25 oC közötti hőmérséklet biztosítása könnyen elérhető megoldás lehet központi fűtéssel rendelkező lakóházakban. Pókunk jó közérzetéhez fontos a megfelelő levegő nedvesség tartalom és annak folyamatos biztosítása.

A talajnak, talajalapnak mindig jó nedvességnek kell lennie, de sohase legyen túlságosan vizes. A talajt, mint a növényeknél, folyamatosan öntözni vagy spriccelni kell.

A madárpókok esetében kedvezőtlen a ködszerű permetezés, mert mindenhol pára képződik és vízfoltos lesz a terrárium üvege. Ezt nem csak a kemény víz, hanem a lágyvíz is okozhatja.

Soha ne locsoljuk direkt a pókokat, mert nem szeretik és gyorsan elmenekülnek. A madárpókoknak van néhány olyan - finom szőrszál - érzékszerve, melyekkel a legcsekélyebb légmozgást is érzékelik. Nem probléma, ha a pókunkat 1-2 hetes szabadság alatt magára hagyjuk. Elutazás előtt jól nedvesítsük be a talajt, kapcsoljuk ki a fűtést és a terráriumot állítsuk hűvösebb helyre. Így szabadságunk ideje alatt a terráriumban megtartható a levegő nedvességtartalma és a pókunk sem szenved kárt.

Ez a valamivel hűvösebb hőmérséklet nem okozhat kárt a póknak és ez a hőfokváltozás a sikeres pároztatáshoz is hozzá segíthet.

Néha a madárpók hajlamos a növényeket kiásni, de van, hogy nem is törődik vele. Ha műnövényeket használunk a terrárium díszítéséhez, még mindig jobb megoldás, mintha csupaszon hagynánk.

A terrárium tisztítása

A madárpókos terráriumot folyamatosan kell tisztítani. A madárpókok nagyon tiszta állatok, így a tisztítása csak rövid ideig tart.

A legtöbb munkát a víz párásodása miatt az oldal üvegek okozzák.

A talajt elég, ha egy évben egyszer kicseréljük.

Minden berendezési tárgyat úgy kell beállítani, hogy tisztításnál könnyen ki tudjuk venni.

Gyökereket, parafakérget, virágcserepet és hasonló berendezési tárgyakat egy kefe segítségével langyon vízzel mossuk le.

Folyamatos tisztítást igényei a vizestál is, mert a pókok gyakran beleürítenek. Ajánlatos ezért naponta tisztítani és friss vízzel feltölteni. Az eleségmaradékokat is rendszeresen távolítsuk el.

A madárpókok etetése

A madárpókok etetése aránylag egyszerű feladat, főleg élő eleséget fogyasztanak. A legtöbb póktartó kizárólag tücsökkel eteti pókját, de emellett egyéb rovarokat és férgeket is kell nekik adni. Kitűnő eleségállat a lisztkukac, légynyű, svábbogár, sáska és tücsök, sőt nagyobb madárpókoknak újszülött egér is adható. Az eleségállat nagysága igazodjon a pók méretéhez. Így egy kis póknak túlzás egy nagy, kifejlett sáskát adni, úgysem fogja azt megtámadni.

A pókoknak kiegészítő póteleséget is adhatunk: marhaszív, -máj stb. és hasonlóak. A madárpókok táplálékai pont olyan állatok, amelyeket nem szívesen látunk a lakásban. Vegyük ezt is figyelembe, mielőtt megvásároljuk a madárpókot. Talán megkönnyíti a dolgot, ha díszállat kereskedésben szerezzük be a táplálékot és nem otthon kell azt nevelnünk.

Egy kifejlődött madárpók körülbelül hetente 2-4 tücsköt fogyaszt el. Ez arra is jó példa, hogy mekkora a pókok táplálékigénye. Ha a pók az eleségállatot nem fogadja el, várjunk még egy napot és csak utána távolítsuk el a terráriumból. Ha a felkínált táplálékot azonnal megtámadja és elfogyasztja, tegyünk be a terráriumba még egy további rovart, mert a pókok étvágyát nehéz pontosan felmérni. Idővel azonban már meg tudjuk becsülni, hogy mennyi táplálékot adjunk nekik.

Az eleség mennyisége függ a pók méretétől, tartási körülményeitől és a küszöbön álló vedléstől is.

A kifejlődött madárpókok hosszabb ideig, sőt több hónapig is megélnek eleség nélkül, ha előtt jól voltak táplálva.

Ezért nem kell rögtön aggódni, ha a pók egy hétig nem eszik semmit. A madárpókok képesek meglepő mennyiségű táplálékot magukhoz venni, ha megjön az étvágyuk.

Az azonos korú és nemű példányok között is lehet táplálkozási különbség, egyik nagyon sokat eszik, a másik viszont keveset.

A szükséges táplálék hozzávetőleges mennyisége egy közepes nagyságú madárpók esetében hetente 3-5 házi tücsök vagy sáska elfogyasztása.

Ha a madárpók az új táplálékot nem fogadja el, várjunk 1-2 napot és egyszerre csak egy rovart rakjunk a terráriumba.

Néha a zsákmányt nem fogyasztja el rögtön, beleszövi egy hálóba és csak később fogyasztja el.

Beszámolók szólnak arról, hogy voltak olyan madárpókok, amelyek több évig nem ettek és több hónapig kibírták víz nélkül. Ezeket a beszámolókat nem lehet igazán komolyan venni.

Minden felelősségtudó terraristának a madárpókok részére - amennyire lehetséges - a legjobb körülményeket kell biztosítania: megfelelő táplálékot, hőmérsékletet.

Megismerve a pókok táplálkozási szokásait, a potroh méretéről meg tudjuk állapítani, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot vettek-e fel. Amikor kicsi a potroh, a pók rosszul táplálkozik, de ha megfelelően nagy, nem lesz problémája a vedlésnél.

Az is megfigyelhető, ha a potroh elég nagy és a pók már nem eszik, nemsokára le fog vedleni.

Milyen sokáig tart a madárpóknak megemészteni egy sáskát?

Ez mintegy egy óráig tart, egy újszülött egér megemésztése 24 óráig is eltarthat.

A vedlés

Madárpókok életében feltehetően a legnehezebb időszak a vedlések ideje. A bébi pókok a vedlést látszólag jobban elviselik, mint a felnőtt állatok. Valószínűleg azért is könnyebben vedlenek le, mert ekkor még gyorsabban követik egymást a vedlések, mint később, ha már felnőnek.

Egy kifejlődött nősténypók normális körülmények közt egy évben egyszer vedlik, azonban a tartási viszonyok miatt akár többször is levedlenek. A pók külső váza kemény és nem tud vele együtt nőni.

Tehát azért kell a pókoknak vedleni, hogy tudjanak növekedni. Minden más pók, mint például a házipók, viszonylag rövid élete során folyamatosan vedlik.

Ezért gyakran látni a pókhálókban valamit, ami emlékeztet minket egy döglött pókra, holott a háló lakójának ez csak a levedlett bőre.

A növekedés során a testet burkoló külső váz túl kicsi lesz és ekkor egy új, nagyobb külső váz pótlódik. Tehát a póknak meg kell szabadulnia régi külső vázától.

A vedlési fázisban képződik a régi váz alatt a Culticula, amely ekkor még összegyűrődött és puha.

A vedlésnél nyúlik ki, mielőtt a levegőben lévő oxigén hatására megkeményedne. A közeledő vedlés egyik jele a madárpóknál a táplálék megtagadása, további jele lehet a visszahúzódó életmód.

Az úgynevezett bombázó madárpókoknál a vedlés előjele, ha a potrohról lecsupaszított szőr helyén lévő kopasz folt lassan besötétedik. A legtöbb madárpók 3-5 óra alatt levedlik. A vedlés alatt a talajon lakó pók a hátára fekszik, a fán lakó pókok a lakócsőben vedlenek. Ritkán az is előfordul, hogy a pók 8 lábán állva vedlik, ami azt bizonyítja, hogy a pók jobban tudja, mi a jó neki a vedlésnél és nekünk nem szükséges ekkor segíteni.

A vedlés alatt ne zavarjuk a madárpókot és ne is próbáljuk megfogni, megérinteni, mert a pók bőre még nagyon puha és könnyen megsérülhet. A kifejlődött madárpókok már egy héttel a vedlés előtt nem táplálkoznak. A talajon lakó pókok a terrárium talaját majdnem mindig vékony pókselyemmel beszövik, mielőtt a hátukra fekszenek a vedléshez.

A vedlés után a pók még több óráig a hátán fekszik, ekkor még teljesen vételen. A vedlés elején a hátán lévő pók a testétől távolra nyújtja ki tagjait. A pók több óráig marad ebben a testhelyzetben - a hátán fekve. A póknak először a feje elülső részén lévő bőr reped fel. A fejen körben felrepedt bőr lassan leválik. Ez után a potroh vékony bőre is felhasad és elkezdődik a vedlés három fázisa.

Első fázis, amikor a fejtor a gyorsabb szívdobogás és nagyobb nyomású vérkeringés következtében felpumpálódik: ez vezet a régi bőr felhasadásához. A potroh ekkor kissé összezsugorodik.

Ez után a csáprágók mozognak. A potrohon lévő bőrt a lábak segítségével is feltépheti, eltávolíthatja. A potroh bőrének eltávolításakor segít a potroh izomzata is.

Ugyanakkor ennél a vedlési fázisnál a pók megszabadul a régi lábakon lévő bőrtől, mely a legnehezebb folyamat a vedlés alatt.

Ha nem komplikált a vedlés, még pár óráig a hátán fekve várja, hogy megkeményedjen az új, külső váza. Ekkor már szinte biztos, hogy sikeresen levedlett a pókunk és szép, nagyobb méretével kápráztat el minket.

Közvetlen kapcsolat a pókokkal

A madárpók kézbevételét én SOHA NEM AJÁNLOM!!!

Takarításkor gyakran kell a madárpókot kivenni a terráriumból. Ha nem akarjuk kézzel megfogni, akkor egy üres dobozt borítsunk a pókra és egy keményebb papírlapot csúsztassunk óvatosan a doboz alá. Így könnyen kifoghatjuk a pókot, amíg kitakarítunk.

Speciális csipesz segítségével is el tudjuk fogni a pókot. A csipesszel szintén a 2-3. lábpár között fogjuk meg a pókot. Ha a pókot már többször kivettük, akkor már nem tűnik olyan nehéznek. A nagyon agresszív állatot a kifogás után a dobozzal együtt néhány pillanatra tegyük be a hűtőszekrénybe. Az alacsony hőmérséklet hatására hamar megnyugszik.

A madárpók ügyes szabaduló és ha egyszer sikerült a lábát valamilyen nyílásba becsúsztatnia, után már könnyen ki tud szökni, ezért fontos, hogy minden terrárium jól zárható legyen. Nagyon jó megoldás a tolóajtó. Ámde nem kerülhető el, hogy egyszer csak ne szökjön ki a madárpókunk. Nem kell rögtön pánikba esni. Gondoljuk át, hogy hova szökhetett el.

A talajon lakó pók elhúzódhat egy mély, sötét sarokba, szekrényekbe, sőt a cipőkbe is. Olyan helyeken keressük, ahol meleg és sötét van.

A fán lakó madárpókok ellenben mindig a szoba magasabb területeit részesítik előnyben, például a mennyezet egyik sarkát, vagy a szekrények tetejét. Legtöbbször egy alapos kutatással hamar megtaláljuk a szökevényt.

A természetben a madárpók éjszaka aktívabb, táplálékát az éjszakai órák alatt zsákmányolja. A fogságban gyorsan átáll a nappali aktivitásra a zsákmányszerzésnél.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy az állatot a terráriumi tartásnál nem fenyegeti veszély, ezért válik nappal aktívabbá. A folyamatos ápolás hozzájárulhat ahhoz, hogy átvegye gondozója életritmusát.

Sajnos a bérlakásokban akad néha probléma a madárpók tartásánál a bérbe adóval vagy a szomszéddal. A legtöbb ember hiányos vagy félreértett információk miatt fél a madárpóktól. Érthető egy bizonyos természetes tartózkodás a madárpóktól, ámde teljesen megalapozatlan a túlzott félelem a ?borzasztó? madárpókoktól. Talán megpróbálhatjuk meggyőzni a lakótársunkat vagy egy idegenkedőt a madárpókok szelídségéről, valós tulajdonságairól.

Németországban a madárpókok tartásáról egyes területeken belül rendeletek vannak. A védett fajok tartása engedélyhez kötött. Mint madárpók tartók, természetesen megfelelő felelősséggel tartsuk állatainkat. az magától értetődő elvárás, hogy a terrárium megfelelően biztonságos legyen, kizárva más személyek veszélyeztetettségét. Ha a madárpókokat megfelelően, korrekt módon tartjuk és mutatjuk be szépségét, biztos csökkenni fog a madárpóktól rettegők száma és az alaptalan félelem.

Ha magasról esik le a madárpók és szerencsések vagyunk, csak egy megütött láb lesz az eredmény, de ez is vezethet a lábizület elvesztéséhez. A madárpók vére egy színtelen folyadék, ami azonban világosan látható, ha a megsérült részből kifakad.

Ezt a vérzést el kell állítani, erre van egy egyszerű módszer. Szórjunk szagtalan hintőport a sebre, a vazelin is jó vérzéscsökkentő eszköz, ámde legtöbbször csak nehezen vihető fel a sebre, mert a pók alig tűri el.

A vérzést a lehető leggyorsabban el kell állítani, a sebet problémamentesen lekezelni. Ha a madárpók sérüléséből adódóan elveszti egyik lábát, akkor ebből ne csináljunk nagy gondot, mert ez a láb néhány vedlés alatt regenerálódik.

Sokkal veszélyesebb sérülés, ha a pók potroha felszakad. A madárpók kedvelők ezt a sérülést legtöbbször túl későn állapítják meg és a madárpók belehal. Ám ha sikerül időben megállítani a sérülést, akkor hintőporral kezelve van esély pók életben maradására.

Egy nagyobb potroh felszakadást legtöbbször nem tudunk meggyógyítani. Ekkor szabadítsuk meg a pókot a szenvedéseitől. Ha mégis látunk esélyt a madárpók életben maradására, és hagyjuk élni, de mégis elpusztul, akkor a terráriumot alaposan sterilizáljuk.

A természetben van olyan darázsfaj, amely a tojásait a madárpók kokonba helyezi el. A darázs lárvái lassan kiszívják a kis pókok nedveit, míg azok el nem pusztulnak. A kokonba élősködnek és elpusztítják az összes kis pókot. Igaz, ez csak a vadon befogott madárpók kokonoknál fordulhat elő.

De terráriumi tartásnál is vigyázzunk, hogy a rovar táplálék petéi ne kerülhessenek bele a kokonba.

A vedlésnél előforduló végtag leszakadás is vezethet a pók halálához. Itt is hintőpor, vagy esetleg vazelin segíthet. Akár gombásodás is felléphet, ezt gombásodást gátló kenőccsel kezelhetjük. A kenőcs fajtájáról konzultáljunk a madárpók szakértővel. A szakkereskedő, aki eladta a madárpókot, biztos tud segíteni. Sok betegséget megelőzhetünk egy kis odafigyeléssel.

Tehát folyamatosan figyeljük a betegség tüneteket. Ilyen lehet például, hogy a pók nem táplálkozik rendesen, de ez az alacsony tartási hőfok miatt is lehet. Emeljük a terrárium hőmérsékletét és ellenőrizzük a táplálék felvételt.

Ha a madárpók potroha lassan elkezd kiszáradni és ráncos lesz, akkor ez a hiányzó vagy elégtelen ivóvízre utal. Folyamatos ellenőrzés és a szakszerű tartás segít, hogy sokáig tudjunk gyönyörködni a madárpókunkban.

A madárpókok élettartama

Figyelemreméltó a madárpókok élettartama. Egy nőstény akár 10 évig vagy még sokkal tovább is elélhet. A hosszú élettartam csak a nőstény pókokra jellemző, mert a hímek az ivarérettség után általában fél évet, esetleg másfél évet élnek. A nemi érettséget a hím általában 15 hónaposan, a nőstények 18-20 hónapos korukban érik el. A madárpókok életfolyamata elég komplikáltnak tűnik.

A fiatal állatok 4-6 hét után bújnak ki. A pókbébik teljesen színtelenek, a tojásból való kibújásuk előtt megtörténik az első vedlésük. A kis pókok először a szikzacskójukból veszik fel a táplálékot. A fiatal állatok még 6 hétig maradnak a kokonba. Olyan körülmények, mint a hőmérséklet, páratartalom, faji adottságok játszanak közre, hogy mikor is fognak kibújni a kis pókok. A következő, kokonon belüli vedlésnél a kicsik már pókformájúak.

A kokonból, amit a nőstény szőtt, a fiatal állatok a nőstény segítségével bújnak ki. A kokonból kibújt kis pókok, ha veszélyt éreznek, visszabújnak a kokonba. A mozdulatlan nősténypókra is fölmásznak, itt biztonságban érezhetik magukat. A fiatal pókok egy idő múlva sűrű pókfonállal körbefonják a kokont és ebben a pókszövedékben következik be a 3. vedlés. Egy kis szerencsével ezt már meg is tudjuk figyelni. A fiatal pókok közt ekkor már előfordul a kannibalizmus, egyszerűen tápláléknak tekintik egymást.

A tenyésztő ez előtt már beavatkozik és a kis pókokat szétválasztja egymástól. Az első évben a fiatalok nyolcszor vedlenek. A 2. évben már csak öt alkalommal. Előfordul, hogy a madárpókok nemi érettsége 2-4. éves korban következik be, amit a klimatikus viszonyok nagymértékben befolyásolnak.

A felnőtt nőstények egy évben már csak egyszer vedlenek, után már - tíz éves korig - csak kétévente egy alkalommal. Ez azt jelenti, hogy a nőstény akár 20 évig is elélhet. Persze az átlag életkor csak 12-14 év.

Tartsuk szem előtt ezt az aránylag nagy élettartamot, gondoljunk rá, hogy ez idő alatt tőlünk függnek a madárpókok. Fajtól függően valamikor 18 hónapos s 5 éves kora között fejlődik ki teljesen a madárpók.

Sok madárpók tartó nem számolja a vedléseket és esetenként nem is tudja, hogy mennyi idős az állat. Nagyon nehéz megmondani a pók életkorát, vedléseinek számát.

Régen még nem tudták megállapítani a pók nemét. Nem tudta a vásárló, hogy hím vagy nőstény pókot vásárolt. Kidolgoztak egy módszert, ami leegyszerűsíti az ivarérett pók nemi meghatározását.

Az ivarérett hím póknak az első lábpárján egy vagy két sakantyúszerű kinövés van, a Tibian. A csápjai vastagok és úgy néznek ki, mint egy kis bokszkesztyű. A potroha sokkal kisebb, mint a nőstényé, a lábai hosszabbak és vékonyabbak. Legtöbbször a hím sokkal aktívabban mozog a terráriumban. Miután a hím megfonta a spermahálót, feltöltötte ivarszerveit, elkezdi keresni az ivarérett nőstényt.

A hím madárpók a nemi érettségi vedlés után fajtól függően átlagosan még 16 hónapot él, ez idő alatt van csak lehetősége a szaporodásra. A hím madárpók napjai meg vannak számlálva a nemi érettségi vedlés után: meg fognak halni. Ilyenkor a testük alá húzzák lábaikat és ilyen pozícióban pusztulnak el. Ez az összehúzódása a testnek tulajdonképpen néhány nappal a halál előtt beáll. Ha a pókra ráfújunk, és erre nem reagál, nem mutat mozgást, akkor már valószínűleg haldoklik. Ha ezt tapasztaljuk, tegyük be a mélyhűtőbe, itt hamar meghal és nem szenved annyit.

Mérgezők a madárpókok?

Minden pók, még a kistermetű, lakásban lévő pókok is termelnek mérget. A Theraphosidae (madárpókok) úgy szerepelnek, mint az emberre veszélytelen pókjai a világnak.

Egy csípés nem veszélyesebb, mint egy méh-, vagy darázscsípés. Ámde azok az emberek, akik allergiásak a méh-, vagy darázscsípésre, kerüljék el a közvetlen kapcsolatot a madárpókokkal, hogy kizárhassák az esetleges reakciókat.

Egy egészséges felnőtt emberre veszélytelen egy madárpók csípése, ámde a madárpókok nagyobb marása rendkívül fájdalmas lehet.

Amennyire eddig ismeretes, fogságban tartás során eddig még soha senki sem halt bele egy madárpók csípésébe.

Halálos pókfajták, mint a fekete özvegy (Latrodectus mactans) vagy a tölcsérpók (Atrax robustus), mint veszélyesnek mondható faj, nem való háziállatnak.

A madárpókok mérgezőségénél azt is meg kell említeni, hogy néhány pókfaj szőre, mint allergiát okozó, elég kellemetlen.

Ezek a szőrök vezethetnek bőrkiütésekhez és más kellemetlen tünetekhez. Az ilyen madárpókokat bombázó pókoknak nevezzük. Ezek a hátsó lábaikat, a potrohukat erősen vakarják és a ledörzsölt szőrt a támadójuk ellen szórják.

Ez a finom szőr, ami allergiát okoz, nagy probléma lehet. Az ismert Brachypelma smithi is az egyik, mely szőrével sok bajt okozó bombázópók.

A madárpók hálója

A pókháló karakteres és a benne lakó pókfajta gyakran felismerhető a háló formájáról. Az eredeti pókhálót - mint a keresztes póknál is - könnyű felismerni és azonosítani lehet a lakóját. A legtöbb talajon lakó pók az amerikai földrészről származik, ezek finom selymeket szőnek a lakóhelyük köré. Ezt - a talajon lakó pók szövedékét már egy hét múlva lehet látni.

Az Amerikából származó, fán lakó pókok szövedéke nagyon jellegzetes. Sok idősebb, talajon lakó pók sűrű, vastag fonadékával az egész terráriumot beszövi, az oldal üveget is, szinte mindent.

A fán lakó Avicularia avicularia olyan erős csőszerű fonadékot sző, hogy az ember alig tudja kézzel szétszakítani.

A fán lakó pókok nem csak tartózkodnak ebben az erős építményben, hanem itt vedlenek és rakják le tojásaikat.

Ha a pók úgy gondolja, hogy hálója már nem megfelelő, azt megsemmisíti és egy új hálót épít fel. Minden pókháló vastagságához képest igen erős.

Az óriás kerek hálópók (Nephila spec.) képes 3 méter átmérőjű hálót építeni. Sokszor lehet látni ezekben a hálókban madár maradványokat, de ez nem jelenti azt, hogy ez a pókfaj madarak fogására specializálódott. Ez inkább azt jelentheti, hogy a hálóba beleakadt madarak itt pusztultak el.

A madárpók nevelésnél elbűvölő látvány a háló építés vagy a zsákmányolás megfigyelése.

Meg kell említeni a madárpókoknál a pókháló építő királyt (Ornithocontus andersonni). Ez a nagy madárpók Burmából származik. A pók hálójával 24 óra alatt beszövi az egész terráriumot, belesző minden berendezési tárgyat. A póki hálója nagyon sűrű, búvóhelyének bejáratánál leselkedik zsákmányára.

Még egyszer rá kell mutatnunk arra, hogy a madárpókokat külön neveljük és sohase tartsuk más pókkal egy terráriumban. Ez az egyedül tartás nem kegyetlenség. A természetben is csak ritkán hagyja el üregét a nőstény. A madárpók hím is csak akkor közelíti meg a nőstényt, ha az párzásra kész.

A párzás után a nőstény egyedül marad és később elkezdi a kokon építését. A nőstény madárpók nem feltétlenül a legjobb anya, gyakran az első vedlés után megeszi a pókbébiket. A vadonban csak kevés pókbébi éli túl az első időket, ezért részben ezzel is magyarázható, hogy a nagyszámú fiatal pókból csak kevés lesz ivarérett.

Szaporodás

A madárpók felnevelése

Egy madárpók kedvelőnek nagyon érdekes megfigyelést nyújt a pókbébi fejlődése. Megfigyelheti a vedléseket és a táplálkozást. A kis pókok több odafigyelést igényelnek, mint a felnőtt állatok. Igaz, hogy a kis pókok felnevelése komplikált, időrabló tevékenység, de ugyanakkor több örömöt okoz, mint megvenni egy kifejlődött szép nagy madárpókot.

Ha madárpók nőstényt vásárolunk és az termékeny kokont rak egy idő múlva és előtte nem párzott, akkor ne higgyük, hogy valami különleges történt. Valószínű, hogy vadon befogott nőstény volt.

Minden esetben ez a ?gyapotlabda?, vagy kokon petékkel teli. Ha a peték termékenyek és a nőstény nem eszi meg, úgy 6-9 hét múlva kimásznak az újszülött bébipókok.

Hogy is kell viselkednie a madárpók ápolójának?

Először is a kis pókokat el kell választani anyjuktól, mert fönnáll a veszély, hogy megeszi őket. Kedvező megoldás, ha az anyaállatot rakjuk át egy másik, újonnan berendezett terráriumba és a fiatalokat a régiben hagyjuk. Rakjuk félig tele a bébipókos terráriumot tőzeggel és mohával, ekkor a kis pókok - ha talajlakó faj - üregeket ásnak és nem fognak egymással harcolni.

Az a pár hét, amíg együtt tartjuk a kis pókokat, kedvező megoldása a felnevelésnek. A bébipókok első két vedlése a kokonon belül történik és csak a kikelés után fognak majd levedleni először a kokonon kívül, néhány hét múlva. Fajok szerint a kokon 30-1200 tojást, illetve kis pókot tartalmazhat.

Mint első eleséget, a kis pókoknak lehet frissen kelt tücsköt, muslincát adni. Ezek az eleséget kaphatók állatkereskedésekben. Azzal az előfeltétellel, hogy folyamatosan etetjük a fiatal pókokat és a terráriumban a levegő nedvesség tartalma kielégítő, a pókok még néhány hétig együtt lehetnek. Legkésőbb 4-5 hét múlva kell a kis pókokat egyesével külön rakni.

Ez egy viszonylag egyszerű, de időt rabló foglalatosság, azonban nem kerülhető el. A legjobb bébipók tartók a pók méretéhez igazodó plasztik dobozok. A bébipók tartó dobozokat könnyen beszerezhetjük más tenyésztőktől.

Minden kis műanyag dobozt 2/3 részben töltsünk fel nedves vermikulittal, a felső részre rakhatunk mohát, mielőtt a kis pókokat beletesszük. Egy egyszerű módszer, ha a kis pókokat egy kisebb műanyag doboz segítségével fogjuk ki, így sérülésmentesen rakhatjuk át. Az ujjunkkal vagy egy toll segítségével terelgessük őket.

Ha a levegő nedvesség tartalma elég magas, nem kell vizesedényt használni. De ha egy kisebb darab vattát vagy papírzsebkendőt minden nap benedvesítünk, az is jó megoldás.

A fiatalokat naponta etessük az elfogyasztott táplálék függvényében. Így relatívan problémamentes lesz a felnevelés, de a sok fiatal felnevelése elég sok munkával jár. Ezért előbb fontoljuk meg, hogy egy talajlakó madárpók tenyésztéssel járó sok munkát tudjuk-e vállalni.

Sok fogságban tartott madárpók faj veszélyeztetett állatnak számít, vagy nemsokára ehhez tartozik. Ezért is fontos, hogy ezeket a fajokat sikeresen tudjuk után tenyészteni. Felelősségtudó madárpók kedvelőinkább hajlik az utántenyésztett egyedek vásárlására. Ezzel a vadon élő pókokat is védjük.

 

A madárpókok tenyésztése nagyon jól virágzik és a nemzetközi tenyészprogramok a veszélyeztetett fajok fennmaradását szolgálják. És az jó dolog, ha mi is a felelősségtudó utántenyésztésre szántuk el magunkat.

Ha biztosak vagyunk, hogy madárpókunk hím, akkor az ivarérettségi vedlés után néhány héttel elkezdi építeni spermahálóját. A terrárium egyik védett sarkába építi kemény, vattaszerű hálóját. A hím az építés után bemászik a háló alá és lerakja a spermáját. Ez után felmászik a hálóba és feltölti mindkét bulbus-át spermával.

Miután végzett ezzel a rituáléval, a hálóját feldúlja, összegyűri és egy sarokban hagyja, de - néha - el is fogyaszthatja. A kemény munka után a hím rendkívül aktív lesz, befutja az egész terráriumot, mintha csak a nőstényt keresné. Ekkor, ha lehet legyen a birtokunkban egy ugyanilyen fajú, párzásra alkalmas nőstény, vagy egyik ismerősünknek.

A legjobb út a madárpókok párosodásához a következő: Biztosítsuk, hogy mindkét pók a párzás előtt a lehető legjobb körülmények közt legyen tartva. A nőstény nagyon jól táplált legyen, a párosodás előtt lakassuk jól. A kora esti időpont a legalkalmasabb a párzáshoz. Nedvesítsünk be jól egy keményebb kartonpapírt, ennek segítségével szét tudjuk választani az esetleges konfliktusoknál az állatokat. A kartonlap mérete igazodjon a terráriumhoz. Ezzel a módszerrel hamar és biztonságosan szét tudjuk választani a pókokat.

 

Mindig a hímet rakjuk a nőstényhez, sohasem fordítva. Figyeljük most mindkét pókot. A hím kezdeményez általában, de nem mindig. A fajra jellemzően az elülső lábaival, illetve csápjaival dobol a talajon. A nőstény, ha készséges, gyakran visszadobol. A hím egész testében elkezd remegni, a potrohát le-föl mozgatja. Ez után a hím a nőstény felé tart.

A nőstény a csáprágóit szétnyitja és kitakarja. Ez után a hím a tibia apophysis-ével megfogja a nőstény csáprágóit és megkezdődik a párzás. A hím a bulbus-át a nőstény vulva-jába csúsztatja. A hímet ekkor a nőstény nem tudja lemarni, mert a hím lefogja a nőstény méregkarmait.

A párzás után a hímnek addig van lehetőség elfutni, amíg a nőstény nyugodt. Eközben lassan elereszti a nőstényt és lábaival a nőstény hátsó részét simogatja. Ez idő alatt engedi el a nőstény csáprágóit. A párzás lezárult, a hím igyekszik minél távolabb kerülni a nősténytől. Ekkor óvatosan vegyük ki a terráriumból.

A madárpókoknál elég egy párzás, de ha megismétlődik a pároztatás, ez után a hím sző egy újabb spermahálót. Ámde az új spermahálót nem feltétlenül szövi a hím az első párzás után.

Az itt leírt párzás ideális a madárpókoknál, de nem történik mindig ilyen súrlódásmentesen. Megesik, hogy a nőstény ráront a hímre és megmarja. Ez után beviszi az üregébe. Ha ez már megtörtént, a hímnek nincs esélye. Ezzel az incidenssel tehát mindig számoljunk, még akkor is, ha a nőstény nyugodtnak tűnik.

Néhány madárpók faj nőstényei nagyon agresszívak lehetnek a párzás alatt. Például a Brachypelma mesomelas. Ennek a fajnak a hímjeit a párzás után nagyon gyorsan el kell távolítani a nőstény terráriumából. Nagyon robosztusak az Aphonopelma seemanni párok is és nehezen érintkeznek egymással.

Ennek a fajnak a hímjei nagyon visszafogottan szoktak viselkedni, holott minden feltétel adott a párzáshoz. Ha berakjuk a hímet a nőstényhez, a nehézségek nagyon gyorsan megkezdődnek, a nőstény 90 %-ban kész a párzásra, ám a hím nem mutat hajlandóságot. Ennek a fajnak a hímjei - mint tenyészpartner - nagyon megbízhatatlanok.

Az Avicularia avicularia-val adódik a párzásnál talán a legkevesebb probléma. A Brachypelma smithi is az egyszerűen pároztatható madárpókok közé tartozik. Gyakran problémamentes a párzásuk. A problémák ennél a fajnál, hogy a nőstények érettséget mutatnak, megtörténik a párzás, de akár egy évig is tartogathatják a spermát, és csak tavasszal rakják le a kokont. Ekkor már a spermák valószínűleg nem tudják megtermékenyíteni a tojásokat.

Az egyik legbékésebb madárpókok közé tartozik a Pterinopelma saltator. Ez a madárpók faj valóban nagyon barátságos. Ha kivesszük a terráriumból, ott marad a kezünkben és úgy tűnik, hogy nagyon jól érzi magát. A nőstények a párzás után sokat esznek és egy idő múlva elkezdik szőni a kokont. Ebbe rakják be a tojásaikat, majd lezárják a kokont. A párzás után a kokon készítés lényegesen később történik. Csak akkor kell újra pároztatni, ha a nőstény a párzás után levedlik.

A vedlésnél ugyanis az ondótartóját a spermával együtt levedli. Ezzel a vedléssel a nőstény ismét ?szűz?.

Az úgynevezett kokon, amibe a nőstény lerakja a tojásait, úgy néz ki, mint egy nagyobb vattacsomó. A természetben a párzás, a kokonrakás az évszakok és klimatikus viszonyok függvénye. A terráriumi tartásnál ezek a tényezők nem igazán hasonlóak, mint a madárpókok élőhelyein. A terráriumban a színlelt klimatikus viszonyok változtatásával befolyásolható a kokon építése és a kis pókok kikelése. Jó tudni, hogy a kokon építése a párosodás után még egy évig is eltarthat.

A betekintés a fészekbe gyakran akadályozott. És ha a nőstény levedlik, akkor nem tudjuk, hogy valójában rakott-e le kokont és azt megette, vagy nem is készített kokont.

A nőstény a fiatal állatok kibújásáig őrzi a kokont. De észrevehető, hogy ha valami nincs rendben, vagy sokat zavarják, akkor megeszi a kokont. Amikor végre elkezdenek kibújni a kis pókok a kokonból, akkor rakjuk át a nőstényt egy másik terráriumba. A kokont óvatosan nyissuk szét, hogy a többi bébipók is ki tudjon jönni belőle.

 

Nemi meghatározás

A madárpókok sikeres felneveléséhez és későbbi pároztatásához a hobbi terraristáknak foglalkoznia kell a nemi meghatározással. A nemi meghatározás nehéz feladat, itt csak megfelelő gyakorlattal és tapasztalttal lehet sikereket elérni. Amikor olyan pókfajunk van, amelynek a hímje a nemi érettség után max. 2 hónapig életképes, fontos, hogy minden kokonból sikeresen fel tudjunk nevelni tenyésztésre szánt hímeket.

Az egyedüli útja ennek eléréséhez az, hogy a bébipókot egészen a kifejlődéséig neveljük fel. Továbbá az is fontos, hogy amilyen korán, ahogy csak lehet, meg kell állapítani, vajon van-e hím a fiatal állatok között. Ekkor még fiatal madárpóknál a nemi meghatározás elég nehéz. De ha meg tudjuk állapítani, sok felesleges munka elkerülhető. A fiatal hímeket ez után azonos körülmények közt felnevelhetjük - a jövőbeli pároztatáshoz - a meglévő nőstényekhez.

A madárpók teste, mint minden póknak két fő részből áll, a fejtorból és a potrohból. A fejtoron találhatók tüdőnyílások, különféle mirigyek és

Oldalmenü
Szavazás
Melyik Genus tartalmaz szebb állatokat?
Brachypelma
Avicularia
Poecilotheria
Acanthoscurria
Másik
Naptár